Szülőkád, tessék belépni! - Jaj! - sóhajtja a fiatalasszony. Arcát eltorzítja a fájdalom. Férje kezét szorítja bolondul. Delet harangoznak. Csúcsforgalom a budapesti Szent István Kórház szülészetén. Négy asszony járkál. Közönyösen ballag az óra mutatója. - Orsika, halkítsd le a B-magzatot - mondja kolléganőjének a szülésznő, Erzsike. - Istenem, ezt a két gyerekeket nem fogom túlélni. Nagyon fáj - néz könyörögve a fekete asszony. - Bár megcsászároznának! - Ugyan már - nevet a "stáb" -, hiszen remekül tágul. A CTG (szívhangot mérő készülék) szürcsög, röfög, szipog: a szülésznők tapasztalt fülének sok mindent elárul a hang. Azt "mondja": minden rendben van. De hát az asszony fél. - Isten, segíts! - suttogja. - Estére meglesz - nyugtatja Orsika. - Nem bírom ki addig. Kisapuka az időt méri Andrea remekül állja a sarat. A szülészet elválasztott vajúdószobájában, a vajúdókádban üldögél. Fiatal férje sápadt és borostás. Órával méri a fájások közötti időt. - Még mindig három perc - mondja. Feleség mezítelen talpát simogatja. Lassan összefolyik bennük tér és idő. A végtelen hosszú éjszaka belezuhant a nappalba. Éjjel negyed kettőkor érkezett az első gyenge fájdalom. Szépen összepakoltak, nyugodtan, okosan. Hiszen felkészültek, jártak szülés-előkészítő tanfolyamra. Megtanultak lazítani, lélegezni. Könyveket vásároltak, tanulmányozták a tágulási és kitolási szakaszt. - Jó ez a meleg víz, ez a kád - mondja az asszony. Vékony kicsi nő. Keskeny csípője, hófehér nyaka a habos, meleg vízben elernyed és megfeszül. A vajúdókádat szeptember óta használják az István Kórház szülészetén, a vajúdás megkönnyítésére. Sikerrel. - Már csak a két perc - mondja az ifjú apa két fájás között. Fejét oldalra hjtva nézi feleségének hatalmas pocakját, és amíg a fájdalom tart, vizet locsol rá. - Nem kellene kijönnöd most már? Teljesen elázol. Csak már túl lennék rajta A vajúdószobában közben sűrűsödik a nyöszörgés. Másodszor szülő, keménykötésű asszony járkál. - Lesz még rosszabb is - mondja a szomszédos ágyban fekvő, először szülő sorstársának. - Soha többet, én ezt soha többet nem csinálom - nyöszörög a szép testű fiatalasszony. - Dehogynem, elfelejted - legyint Mária. - Na - mondja aztán. Tenyerét derekára tapasztja. Mély lélegzetet vesz. Tudja, hogy a fájdalom mindjárt elmúlik, hogy fél perc, és könnyebb lesz. Aztán kifertőtlenítik a kádat, és ő is beülhet lazítani. A finom, meleg víz körbesimogatja. Két fájás között szenderegni próbál, mert fáradt és álmos. Az otthonára gondol, ötéves kislányára. Háromra talán meglesz a testvéred, mondta neki az imént a telefonba. Csak már túl lennék rajta, tette hozzá gondolatban. Még egy nagy levegőt! Lassan kettőre ballag az óra mutatója. Felgyorsul a jövés-menés. Andrea már a szülőágyon fekszik, karjába az infúzió csöpög. Már nem tudja az időt követni, már elhomályosult előtte a férje arca, már csak az egyre erősödő fájdalomra képes figyelni. - Holtversenyben vannak Máriával - simogatja meg a karját Erzsike. - Egyszerre fognak megszülni - nevet a szülésznő. Infúziós palackok zörögnek, a szülőszoba hirtelen megtelik. Orvosok jönnek, inkubátort tolnak az ikerszüléshez, megérkezik a neonatológus (újszülöttgyógyász), a csecsemőgondozó-nő. - Isten, segíts! - mondja ismét a fekete asszony, és egész teste remeg. Az egyes szülőágy fölött kigyúlnak a fények. - Ha jön a fájás, nagy levegőt vesz, és ide nyomja, lefelé - mondja az orvos. - Hang nélkül, jó?! Most pihenjen. Az ágy körül, az ablakon túl mindenki itt van, aki ráér az osztályon; az ikerszülés mindig nagy esemény. - És megint, hang nélkül, nyomja, még, még! Már látom a haját - simogatja az asszony karját a szülésznő. A negyedik nyomásnál kifeszül a gát, egy vágás, és megszületik a fej. Orsika gyakorlott mozdulattal mögé nyúl. "Még egy nagy levegőt" - mondja. Csipesz, pelenka, puha lepedő. Felsír az új élet. Kezek fogják, más kezekbe adják. Az újszülöttet az orvos ellátja, orrát, száját kitisztítja. 1900 gramm. Kising, pelenka, pólya, és a kis pislogó már az inkubátorban várja a tesóját. A B-magzat három tolásra kint van. 2300 gramm; kislány ő is. Minden simán ment A másik ágyon Andrea is kész már a szülésre. - Ikrek? - érdeklődik a szomszéd felől, de a válaszra már nem kíváncsi. Jön a görcs, és nyomni kell. Apuka szipog és hófehér. - Lefelé nyomja, hang nélkül, erősen, még, még - hadar az orvos. - Nagyon jó, látom a fejét. - Andrea arca az erőlködéstől csupa ránc. - Még két nyomás, és kint van - mosolyog a szülésznő. Ő már látja, hogy minden simán megy. És 14 óra 45-kor felemeli a kisbabát. Amúgy szutykosan, a hirtelen jött fénytől bambán anyja hasára teszi, és letakarja. Az asszony vonásai kisimulnak, mosolyog. Alexandra 3 kiló 60 deka, egészséges és gyönyörű. Megy minden, mint a karikacsapás. Az ikreket eltolják, az őrzőbe viszik. Alexandra pólyában, megfürösztve, apja karjában nagyot ásít. És jöhet a következő. Mária a szomszéd ágyon hang nélkül teszi a dolgát. De az ikrek helyén a szép testű fiatalasszony már kiabál. Nem hiszi, hogy túl éli ezt. Könyörög, hogy segítsenek. De hát senki sem veszi komolyan. Mert tudják, ez a rend. Van, akinek nagyon fáj, van, akinek kevésbé. De minden asszony, aki gyerekeket hord a hasában, ha eljön az idő megszüli. Aztán az egész olyan lesz, mint egy álom, felkavaró, zaklatott. De belőle az ébredés leírhatatlanul gyönyörűszép. Külön szobára nem futotta - Eredetileg külön, egyágyas szülőszobát képzeltünk a vajúdókád mellé, de hát erre nem volt elég pénz - mondja dr. Siklós Pál, a Szent István Kórház onkológiai, nőgyógyászati és szülészeti osztályának helyettes vezetője. - Örülök, hogy sikerült beépítenünk ezt a kádat. A szülés tágulási szakaszában használjuk, a relaxáció elősegítésére. A víz csökkenti a vajúdó kismama testsúlyát, ellazítja a vázizomzatot, a meleg pedig enyhíti a feszültséget, így a fájdalmat is. A szívhallgatást a vízben is el tudjuk végezni, a többi vizsgálathoz azonban ki kell jönni a kádból. A tapasztalatok szerint a módszer mindenkinek segít - a mamának csakúgy, mint a szülést levezetőknek. |