Könnyebb szülés, könnyek nélkül

A terhesség utolsó hónapjait sok kismamánál beárnyékolja a szülés fájdalmaitól való félelem. Az emberiséggel egyidős, "bevált" szülési technikáknak a felelevenítésével, és az orvostudomány legújabb vívmányainak felhasználásával már egyre több szülészeti osztályon lehetőség nyílik a szülési fájdalmak csökkentésére, kiiktatására. A fájdalom nélküli szülés lehetőségeiről és módszereiről kérdeztük Dr. Siklós Pált, a Szent István Kórház szülész-nőgyógyász főorvosát.

- A fájdalom hátterében, a legtöbb esetben, egészségkárosodás áll. A szülés, mint élettani folyamat, mégis miért jár fájdalommal?

- Nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a fájdalom tünete egyben betegséget is jelent, hiszen nagyon sokszor a fájdalom csak egy jelzés arra nézve, hogy valami nem stimmel. A fájdalom, mint tünet, az ember agykérgében manifesztálódik. Az, hogy valakinek egy objektív inger milyen mérvű fájdalmat fog okozni, sok mindentől függ. Többek között az illető egyén pihentségétől, nyugalmi állapotától, vagy épen az idegességétől.

A szülés esetében a fájdalomért a méhösszehúzódások a felelősek. Gyakorlatilag a méhkontrakciók azok, amelyek az idegvégződéseken és az idegpályákon keresztül az agykéregbe eljutnak. Méhösszehúzódások azonban élettanilag nemcsak a szülésnél fordulnak elő, hanem menstruációs ciklus idején is. A vajúdási szakban, hasonlóan a havi vérzéshez - bizonyos időközönként a méh összehúzódik azzal a céllal, hogy a magzatot "távozásra" bírja. Esetleg több órának is el kell telnie ahhoz, hogy a méhnyak felszedődjön, a méhszáj elkezdjen tágulni, hogy teljesen kitáguljon. A mikor a méhösszehúzódások hatására a méhnyak teljesen eltűnt, a magzat a szülőcsatornán keresztül világra fog jönni. Tehát elmondhatjuk, hogy a szülési fájdalom hátterében a méhnyak tágulása található. Az ott lévő érzőideg-végződések, valamint a méh mozgásánál, összehúzódásánál, a hashártyának a mozgása is fájdalomérzetet fog kelteni. Hogy kinek mennyire fáj a szülés, vagy egyáltalán fog-e fájni, az megjósolni nem lehet. Sajnos a mai nyelvhasználat még mindig predisponálja ezt az érzést, amikor a méhösszehúzódásokat "fájásoknak" nevezi. Nem csoda, hogy a kismamák úgy jönnek szülni, "hogy ennek fájnia kell". Pedig találkoztam már nem egy olyan vajúdó asszonnyal, akinek - azt talán nem mondanám, hogy egyáltalán nem -, de minimális fájdalmat okozott a tágulási és kitolási szak. Ugyanez másoknál erősebb kellemetlenséggel - itt már beszélhetünk fájdalomról - járt együtt. Ezekben az esetekben az orvosoknak és a szülésznőnek az egyik feladata az, hogy - amennyiben lehet - a nem kívánt fájdalomérzést megszüntesse, csökkentse. Teljesen jogos igénye ma egy vajúdónak, hogy az általa jelzett fájdalmakat valamilyen fokban csökkentsük, hiszen ez az orvostudomány feladata.

- Milyen módjai vannak a szülési fájdalom csökkentésének?

- Az ideális fájdalomcsillapítás az lenne, ha abszolút nem fájna, és biztosan nem okozna szövődményeket sem az anyára, sem a magzatra nézve. A fájdalomcsökkentés eme tökéletes formáját sajnos mind a mai napig nem találták meg. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy akkor nem is kell és nem is szabad fájdalmat csillapítani, mert igenis vannak olyan fájdalomcsillapító eljárások, amelyeknek gyakorlatilag nulla szövődményrátája. Ha csak 30%-ra tudjuk redukálni a fájdalomérzést, akkor már elértünk egy nagyon jó eredményt. Meg kell azonban mondanom, hogy vannak olyan fájdalomcsillapítási eljárások, amelyek bizonyos veszélyt rejtenek magukban, tehát azt csak megfelelő kontroll és szakembergárdával lehet alkalmazni. Milyen fájdalomcsillapítási eljárásokat ajánlunk? Mint tudjuk, a fájdalmat az emberek az agykéregben élik meg, így tehát nagyon sok fontos pszichés szempontot kell figyelembe vennünk, ugyanis ezeket befolyásolva csillapíthatjuk a fájdalmat. Ez azért nagyon fontos, mert ez biztosan nem jár szövődménnyel, sem az anyára, sem a magzatra nézve. Ilyen speciális - Szent István Kórházban is alkalmazott módszer - a pszichoprofilaxis.

- Mi a pszichoprofilaxis lényege?

- Ha valaki tisztában van azzal, hogy mi és miért fog vele történni, és mi lesz annak az eredménye - ha ismeri a szülés lefolyásának menetét, miért és milyen sűrűn jönnek létre a tágulási szakban a méhösszehúzódások stb. -, akkor ez a tudat kiválóan alkalmas módszere a fájdalomcsillapításnak. Az orvosnak és szülésznőnek persze, ezt az eleve tudott dolgot, a szülés alatt többször meg kell erősíteni. Nagyon fontos, hogy az ilyen típusú szüléseknél a felkészítést már a terhesség alatt megkezdjük. Erre szolgálnak az ún. szülésre felkészítő tanfolyamok. Ezekben az "összejöveteleken" a pszichoprofilaxis részét képező relaxációt is elsajátíthatja a kismama, amit aztán a vajúdás alatt alkalmaz a fájdalmak megélésének csökkentésére.

- Lemérhető-e ezeknek a relaxációs gyakorlatoknak az eredménye? Van-e tapasztalata arról, hogy egy anyuka első gyermekét relaxáció nélkül hozta világra, a második szülése előtt pedig eljárt a felkészítő tanfolyamra, és ennek eredményeként könnyebb volt a szülés?

- Ha azt mondom, nekem volt három ilyen kismamám, akinek nagyon jó tapasztalataik voltak, az nem tudományos érv. De végeztek ilyen irányú felméréseket, amelyek azt bizonyították, hogy a relaxációnak a ténye és ismerete mindenképpen csökkenti a fájdalomérzést. Pontosan a relaxáció javítására és a relaxálás könnyítésére találták ki a vízben vajúdás mechanizmusát. Ez így néz ki, hogy egy 37 fokos vízzel megtelt medencében a kismama - saját kérésére - a vajúdás időszakára (általában 1-2 órára) beleül. A testmeleg víz elősegíti a harántcsíkolt izom relaxációját, és így a szülő nő nemcsak a saját fáradságát, hanem fájdalomérzetét is nagymértékben csökkentheti. A kismama a kitolási csak előtt kiszáll a vízből és fölfekszik a szülőágyra. A víznek ezt az áldásos hatását lassan két éve használjuk osztályunkon. Ezeknek a módszereknek az esetében orvosi, de nem eszközös fájdalomcsillapításról beszélünk.

- A fájdalomcsökkentésére milyen eszközök álnak rendelkezésre a szülészeti osztályokon?

- Vannak olyan módszerek, melyek bizonyos kiegészítő gyógyszer, vagy eszköz hatásával érik el a kívánt hatást. Ilyen például a különböző orvosi gázok belégzése. Itt elsősorban a kiváló fájdalomcsillapító hatású nitrogénoxidot kell megemlítenem, ami a köztudatban kéjgáz néven ismert. A kismama magának tartja a maszkot, amiből belégzi a nitrogénoxiddal kevert oxigént. Ennek hatására elaludni nem fog, de picit bódultabb állapotban él át a szülést. Nagyon hatásos módszer.

- Nem lehet túladagolni?

- Nem, mert a kismama magának tartja a maszkot, ha elalszik, kicsúszik a kezéből és pillanatokon belül felébred. Egy dologra azonban nagyon vigyázni kell, mégpedig arra, hogy megfelelő oxigénkoncentráció legyen ebben a gázban. Ezt egy speciális kis masina szabályozza.

- Gyógyszerekkel lehet-e csökkenteni a fájdalmakat?

- Igen, rendelkezésünkre állnak olyan gyógyszerek, amelyek nem csak a szülés alatt, hanem bármelyik életszakban, vagy betegségben használatosak. Amelyek a szülészeti fájdalomcsillapításnál szóba kerülhetnek, azok elég erős medicinák, úgynevezett kábító fájdalomcsillapítók. Mellékhatásaikat tekintve megoszlanak róluk a vélemények. Egyértelmű, hogy ezen gyógyszerek egy része a légzés csökkenését, deprimálását is okozzák. ez elsősorban nem a vajúdóknak, hanem az újszülöttnek okoz gondot, hiszen a hatóanyag átjut a méhlepényen, tehát a magzatban is kifejti hatását. Ezáltal az újszülöttnél valamilyen szinten légzésprobléma merül fel. Ezért ezt a módszert - tekintettel a magzati hatás negatív lehetőségére - többen megkérdőjelezik. Következő fájdalomcsillapító lehetőség az úgynevezett elektroanalgézia módszere. Ez egy 9 voltos elemmel működő kis készülék, amely a hátra, a gerincoszlop mellé helyezett tappancsokkal okoz ingerületet. Ez egyrészt megakadályozza, blokkolja a perifériáról, vagyis a medencéből fölfelé szálló fájdalomingerületet, másrészt olyan - endorfin nevezetű - anyagok felszabadulását serkenti, amelyek a fájdalomérzetet csökkentik. Magyarországon egyelőre nincsen ilyen készülék használata engedélyezve. Az egyik legnépszerűbb eljárás - a pszichoprofilaxis után -, az úgynevezett epidurál szülésérzéstelenítés, a gerincközeli szülészeti fájdalomcsillapítás. Ez nem csak a szülészetben használtatik, hanem műtéteknél, vagy akár a rosszindulatú daganatos megbetegedéseknél is. Ennek Magyarországon jó 10-15 éves hagyománya van. A módszer lényege, hogy egy pici csövet a gerincvelő mellé - arra a területre, ahol ezek az ideggyökök, amelyek a perifériáról, a méhtől, a medencefenéktől hozzák a fájdalomingereket - betolunk, és ezen keresztül adunk olyan érzéstelenítőszert, ami akadályozza, hogy a fájdalomingerek bekerüljenek a gerincvelőbe, és hogy arra feleljen az agykéreg. Ugyanakkor a méhizom összehúzódásokra, ez a dózisú fájdalomcsillapító, nem hat. Amennyiben a fájás újra jelentkezik, az eljárás ismételhető, tovább dozírozható. Nagyon kevés mellékhatással jár, szövődmények kialakulásának is csekély az esélye, és az érzéstelenítőnek sincs a magzatra negatív hatása. Természetesen osztályunkon is alkalmazzuk az epidurál szülésérzéstelenítést.

- Magyarországon mennyire elterjedt módszer ez? Mondhatjuk, hogy aki epidurálban kíván szülni, az bármelyik megyei vagy fővárosi kórházban megteheti, illetve kérheti?

- Azt hiszem, mondhatjuk. Tudomásom szerint, az ország nagy részén ma már megvalósítható, így tehát kérhető az epidurál-anesztézia.

- Mikor kell mindenképpen alkalmazni az epidurális érzéstelenítést?

- Az epidurális érzéstelenítés nem csak fájdalomcsillapításra alkalmas, hanem bizonyos kóros-terhes szülészeti állapotokban: koraszülésben, terhességi mérgezésben, epilepsziás szülőnőnél stb., ahol az apidurált szülésérzéstelelnítésnek elsősorban orvosi, nem pedig fájdalomcsillapítási javallata van. Léteznek azonban olyan betegségek, amelyek kizárják ennek a módszernek az alkalmazását. Ilyenek például bizonyos gerinctorzulások, -ferdülések, továbbá nem használható, ha nincs megfelelő szakszemélyzet.

- A kismamának még a terhesség időszaka alatt "alkalmassági vizsgálaton" kell átesnie?

- Jó, ha már a terhesség alatt tisztázza, hogy nincs-e kizáró betegsége, vagy a kórház alkalmas-e erre a fajta szülészeti fájdalomcsillapításra. De közvetlenül a beavatkozás előtt is megvizsgálják a kismamát, kikérdezik, vérnyomását megmérik - a nagyon alacsony vérnyomás is esetleg ellenjavallhatja -, illetve előkészületeket kell tenni az epidurálérzéstelenítés előtt. Fel kell tölteni a szervezetet folyadékkal, infúzióval.

- Manapság sokat lehet hallani a természetes szülésről. Egyre kevesebb kismama kívánja a gravitáció ellen dolgozva hanyatt fekve megszülni gyermekét, és inkább a szülőszéket választja. A magyar kórházak fel vannak szerelve ilyen" extrákkal"?

- Az alternatív szülésfajta szintén egy fájdalomcsillapító módszer. Itt arról van szó, hogy ha nem szükséges, akkor a vajúdót nem korlátozzuk. Szabadon mozoghat, nyugodtan ihat folyadékot, megválaszthatja a szülészeti pózt, ami neki legkényelmesebb. Az én véleményem is az, hogy a hanyatt fekve történő szülés abszolút nem egy élettani technika. A magzatot a megszületésre a méhizom-összehúzódása kényszeríti. A kismama ha abszolút nem is nyomna, akkor is a méhizom-összehúzódás ereje kinyomná a szülőcsatornán keresztül az újszülöttet. Az anyai hasprés csak besegít ebbe a folyamatba, kicsit meggyorsíthatja a szülést. Azonban a méhizomzatnak is könnyebb akkor a funkciója, ha nem a gravitáció ellen, hanem a gravitációval együtt kell dolgoznia. A vertikális (függőleges) pózban való szülésnek minden magyarázata megvan fizikailag és biológiailag is. Mikor jó a hasprés? Amikor a kismama egy olyan típusú erőt fejt ki, mint amikor nehéz székletet ürít (ugye azt sem hanyatt fekve szoktuk végezni). A legideálisabb póz ehhez a guggoló, vagy ülő pozíció, amikor is a magzat a gravitáció segítségével, a föld irányába fog megszületni. A pózmegválasztás lehetőségeit elmondjuk a vajúdóknak, és ők eldöntik, hogy melyiket választják. De vannak olyan kismamák is, akik nagyon jól tudnak nyomni négykézláb. Ha a szülőnőnek így könnyebb, így is szülhet, vagy ha szülőszékre esik a választása (amivel már a legtöbb osztály fel van szerelve), akkor azt is használhatja. Persze vannak olyan szülészeti műtétek, amelyeket akadályoznának ezek a pozitúrák, ilyenkor a szülőágyon kell szülni.

- A gátmetszésre gondol?

- A gátmetszést guggolva is, ülve is el lehet végezni. Egyébként egyre ritkábban végzünk gátmetszést. Az is az alternatív szülés egy lehetősége, hogy a kismama kérheti, hogy ha egy mód van rá, ne történjen gátmetszés. Osztályunkon csak abba az esetben végezzük, ha úgy érezzük, hogy a beavatkozás hiányában a gát repedése olyan szövődményt rejthet magában, ami sokkal több rosszat fog eredményezni, mint egy általunk meghatározott kicsi metszésnek a megejtése. De ehhez nem kell szülőágyon szülni. Esetleg a metszés ellátása történik szülőágyon.

- Ma már igen sok szülészeti osztályon mód nyílt az "apukás" szülésre. Milyen szerep jut ilyenkor a férjnek?

- Az együttszülés a pszichoprofilaxisnak egy része. Amennyiben a szülőnő ülve vagy guggolva szül, a papa mögötte egy széken ülve, mintegy az ölébe véve a kismamát, segíti a szülést. Ha az a "hagyományos" fekvő pozícióban történik, a papának ott is aktív szerepe van. A szülőnő lábának és fejének tartásával tud segíteni.

- Az elmúlt években botrányokat váltott ki, hogy az orvosok bátorításával és segítségével otthon, előre tervezett szülések történtek. Ön szerint mi ennek, az oka?

- Az otthonszüléssel ma Magyarországon nem megengedhető kockázatot vállal a szülőnő. Mind a saját, mind a magzat egészségét veszélyezteti. Az otthonszüléshez az szükséges, hogy a kórház 5 perces távolságra legyen, valamint e célra egy állandó team álljon készenlétben, és ha szükséges, a mentőautóban elvégezhessenek akut műtétet is. Ma, hazai viszonyok között, ez nem megvalósítható. Az a kollega, aki az otthon szülést bátorítja, etikai vétséget követ el, minimum. Pillanatnyilag a Szülész Szakmai Kollégiumnak is ez az állásfoglalása. A jövőre nézve azonban - hasonlóan a nyugat-európai országokhoz - meg kell próbálnunk nekünk is törekednünk az otthon szülés megvalósítására. Véleményem szerint azonban fontos, hogy minél barátságosabb, otthoni körülményeket teremtsünk a szülőszobában, legyenek azok egyágyasak, legyen ott család, de legalább a papa.